2005. évi 2. szám

Új Magvető
2005. 2. szám


TARTALOM
De la Cuaresma (en castellano) - Rev. Gabriel Miraz gondolatai a böjtről spanyolul 1
Schirl Pál verse – Kereszt a Comechingone ormán 2
Kell-e böjtölnie a református embernek? Válaszol: a Biblia és a II. Helvét Hitvallás 3
Feltámadás vagy húsvét 3
Córdobában járt a lelkész 4
A Biblia mellett elcsendesedve 6
Megindult a Gyülekezet internetes honlapja! 7
Rejtvény 7
Márciusi és áprilisi alkalmaink 8
A gyülekezet rendszeres alkalmai 8
A gyülekezet elérhetőségei 8

De la Cuaresma
- en castellano -
El tiempo cuaresmal nos prepara como fieles para poder entregarnos más intensamente a oir la palabra de Dios y a la Oración, para poder celebrar desde el acto de comunidad el misterio pascual de Cristo, sobre todo mediante el recuerdo o la preparación del Bautismo y la acción penitencial que nos examina mas profundamente desde nuestro interior para poder acercarnos a mirar a la Cruz del Calvario.
La Cuaresma es ante todo un tiempo de preparación para vivir la Pascua del Senor. Considerado en la esfera personal es tiempo de conversión, de renovación cristiana. Esta no puede predicarse como un mero perfeccionamiento moral, sino como una profundización en nuestra condición de bautizados, convertidos a Cristo e incorporados a su misterio pascual. Ademas de este enfoque cristocentrico y pascual, la Iglesia quiere que se viva la dimensión social de esta preparación penitencial.
La penitencia del tiempo cuaresmal no debe ser solo interna e individual, sino tambien externa y social.
No debemos dejar tambien de practicar en este tiempo de preparación la lectura de la Palabra de Dios orientada a este tiempo liturgico y el repaso de la "sana doctrina" de nuestra Iglesia, que seguramente servira para orientar mejor nuestra vida en la Fe.
Celebremos con gozo y esperanza este tiempo, porque aquel Cristo renovara una ves mas ese compromiso que asumio hace muchos siglos atras cuando dio cumplimiento en esa Cruz de morir por mi hoy y siempre para poder salvarme en su sangre derramada.
Por ultimo hermanos vivamos este tiempo en una permanente entrega al Senor.
Rev. Gabriel Miraz

VERS
Schirl Pál presbiterünk januárban Merlóban járt, melyet a "Comechingones" lánchegyek határolnak. A név a régi indiántörzs neve, háromszáz millió éves kövek vannak ott, amit a külföldiek potom pénzen megvásárolnak és kivisznek. Ottjártában megihlette egy kereszt, e verset közöljük most.

KERESZT A COMECHINGONE ORMÁN

Január 2005- Zengúz

Korán kelek reggel
a sziklán a kereszt tündököl,
-néma szerenád-
A magasban kavicsöböl
saskeselyűk szállnak,
béke, napfény, nincsen vád!
A kereszt vár, nem kér számadást
"Tutti "erőfeszítést "solo" virtuozitást!
27.01.- Megszületik Mozart Amadeus
imígyen köszönt most "Gézengúz",
"Wolf-gang" halk "farkas lépés",
zenéd kristálytisztán mesés
Neked is volt nehézséged,
talán Salieri,
Varázsfuvola, Papageno.
Zoroasztro, nem szép Nefertiti.
Szintén 27.01. meghalt Verdi
út Traviatától- Requiem,
ívtávlatok ´s a szívem
megint a keresztre irányul,
"mert ezer esztendő annyi előted"
csak percnyi csend, az ember kisded
vergődik, olykor könnye hull.
A kereszt magányosság
Gerendái keresztöződnek,
magasban vágyak repülnek,
rímek simulnak,
ellentétek és szerelmek
végre elcsitulnak,
-pianissimo-
Merló, január, kereszt
forró emberi örvényben,
fény és bíztatás,
a magassághoz vezető
végtelen ösvényen!
Schirl Pál

Kell-e böjtölnie a református embernek?

Böjt első vasárnapján, az Istentisztelet utáni beszélgetésben felmerült a „református” böjt kérdése. Az Új Magvetőnek a böjtről szóló különkiadása mellett érdemes egy pillantást vetni arra, hogy a Bibliai Nevek és Fogalmak című evangéliumi kötet mit ír erről:
„BÖJT, BÖJTÖLÉS. A böjtölés, vagyis az ételtől-italtól [nem csak ezektől, hanem mindentől, ami a test kívánsága - TLK] rövidebb-hosszabb ideig való tartózkodás rendszerint az istentiszteleti és kultikus gyakorlattal kapcsolatos szokás volt, amelyet gyakran említ a Biblia. Az egyetlen [parancsolt - TLK]böjtöt, amelyről a mózesi törvény rendelkezik, a nagy engesztelési napkor tartották (3Móz 16,29.31; Jer 36,6). Böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, pl. mikor az egész nép bűnbánatot tartott, vagy amikor valami fenyegető veszélyt akartak így elhárítani (1Sám 7,6). Jézus korában a szigorúan vallásos zsidók rendszeresen böjtöltek (Lk 2,37; 18,12), s maga Jézus is böjtölt megkísértetésekor a pusztában (Mt 4,2). A gyülekezetek is böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, amikor szükség volt a buzgó imádságra (Csel 13,2–3; 14,23). Jézus rámutat, hogy tanítványai egykor majd böjtölni fognak, de nem parancsolta ezt meg (Mk 2,18–22).”
Szintén nem érdektelen a 2. Helvét Hitvallás idevonatkozó részeit megvizsgálni. „Minél súlyosabban elítéli Krisztus egyháza a dobzódást, részegeskedést és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát testünknek fegyelmezése, fékentartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállaltunk magunkra; ezáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt és a testtől elvonjuk a táplálást, hogy annál könnyebben és szívesebben engedelmeskedjék a léleknek. Ezért nem böjtölnek azok, akik ezekkel a dolgokkal nem törődnek, de azt hiszik, hogy böjtölnek, ha egyszer napjában megtömik a hasukat és egy bizonyos vagy megszabott időben tartózkodnak bizonyos ételektől azt gondolván, hogy pusztán ennek az elvégzésével kedvében járnak az Istennek és jót tesznek. A böjt a szentek imádságának és minden erénynek támasza.”
A II. Helvét Hitvallás XXIV. fejezetének (Az ünnepnapok, böjtök és az ételekben való válogatás) 4. bekezdése.

Feltámadás vagy húsvét?
A múlt hónapban, amikor a februári és márciusi gyülekezeti rendezvénytervet készítettem, többször ide-oda változtattam az április 27-28-i Istentiszteletek címét. Szívem szerint Feltámadási Istentiszteletet írtam volna, azonban a hagyomány és a közérthetőség Húsvéti Istentiszteletet köveltelt volna. Végül aztán Feltámadásit írtam, azzal, hogy ebben a számban – mivel kissé több hely áll rendelkezésre – kifejtem, miért.
A tavaszi (illetve itt, a déli féltekén őszi) napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő vasárnap az apostolok kora óta az Úr Jézus feltámadásának ünnepe. (Egyébként minden vasárnap is ezt ünnepeljük, nem az ótestamentumi hetedik napot! Örömmel vettem észre, hogy itt, Argentínában a naptárakban még a vasárnap a hét első napja. Magyarországon sajnos már az egyházi kiadású naptárakban is a hétfő.) A húsvét név pedig onnan ered, hogy a hamvazószerdával kezdődő negyven napos nagyböjti időszak után ezen a napon lehetett először újra húst venni magunkhoz, azaz húst enni. Talán kis öniróniával megjegyezhetjük, hogy nekünk, magyaroknak, még az Úr feltámadásának megünneplésében is a (hús)evés a legfontosabb. Az ünnep neve az angolban Easter, a spanyolban Pascua, tehát Jézus páskabárányként meghozott áldozata van a középpontban.
Nevezzük nyugodtan Húsvétnak, és ne felejtsük el, hogy e napon Jézusunk azért támadt fel a halálból, hogy nekünk ne kelljen félnünk többé attól.

Córdobában járt a lelkész
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy soha nem voltam cserkész – mint még annyi más sem –, és szinte felnőttkoromig nem is tudtam semmit erről a mozgalomról. Eleinte úgy láttam, hogy a kommunista úttörőmozgalom vallásos változata, de hamar rá kellett jönnöm, hogy pont fordítva van. Az úttörőmozgalom másolta le a régóta sikeres cserkészetet, sikertelenül, mert a szívét és az eszét vették ki: a hitet és a hazaszeretetet. Ilymódon cserkésztáborban sem jártam soha, sehol, hát még Córdobában. Így aztán elég izgalmasnak ígérkezett ez a kirándulás. Eredetileg egy táborzáró Istentiszteletről, áhítatról volt szó a lányok táborában, végül a fiúkhoz mentem, és nem kevesebb, mint három teljes napra.
Az utazás és odatalálás izgalmai csak fokozták várakozásomat. Életemben csak egyszer (Hollandiába menet, 1992-ben) utaztam ennyit busszal. Az út azonban nem volt kellemetlen. Az ülés kényelmes, a táj – hajnaltól – szép volt. Amikor azonban a Los Reartes nevű buszmegállóban állva a távolodó busz után néztem, majd visszafelé, ahol a mintegy 750 kilométeres távolságban Buenos Airest sejtettem, összeszorult a szívem. Az elsőre világos volt, hogy nem ott vagyok, ahol a cserkészek várnak. Hogy jó helyen szálltam le, egy portás útbaigazításából kiderült: bólogatott, hogy Sí, sí, aquí este Los Reartes, más o menos diez kilometros de eso dirección. Nem szaporítom a szót, legyalogoltam a tíz kilométert, és pont amikor kezdtek lemondani a cserkészek arról, hogy odaérek, megérkeztem. Magamból kiindulva el tudtam képzelni, mennyire vágytak egy lelkész jelenlétére a táborban, de soha, egy pillanatra sem éreztették ezt velem. Én pedig igyekeztem mindenben részt venni. Játékokban, zászló fel- és levonásban, fürdésben, ételkészítésben és elfogyasztásban. Amikor pedig kedden délelőtt letelepedtünk egy fa alatt leterített ponyvára, már tudtunk egymásról pár dolgot, és amikor a Bibliáról kezdtem beszélni, többen figyeltek érdeklődéssel, mint ahányan nem. Az áhítatban azt tartottam legfontosabbnak elmondani, hogy Isten bárhol, bármikor és bárki által megszólítható, és hogy bármi bajban vagy segítségre szorultság esetén lehet Hozzá fordulni. Jó beszélgetés alakult ki, és szívesen énekeltek is.
Ugyanaznap délben a lányok táborhelyére voltam hivatalos, amely két-három kilométerre volt a fiúkétól. Ott csak a nagyobb lányok voltak jelen, mert a kisebbek portyázni mentek. A fiúkat korábban gyakorlatilag egyáltalán nem ismertem, ezért volt jó, hogy az Istentiszelet előtt két napot együtt voltunk. A lányok közül többeket viszont már ismertem a ZIK-ből, a magyar oviból, és máshonnan. Így nem volt nagy gond, hogy csak az áhítat idejét töltöttem velük, tudtunk hasonló kiindulópontból beszélgetni, mint a fiúkkal, de egész máshová eljutni. Az imádság és az éneklés itt is hozzátartozott az alkalomhoz. Jó hangulatban tudtam az Isten szeretetéről és hűségéről szóló üzenetet átadni. Az alkalom után vendégül láttak egy finom ebéddel.
Mire a fiúkhoz visszaértem, már a postrenél tartottak, jutott nekem is dinnye. Délután túlélési gyakorlat volt, a fiúk megtanulták, hogy eltévedés esetén hogyan juthatnak vízhez, élelemhez, és mi mindent meg lehet enni az erdőben. A sült hangyát azóta is emlegetem.
Szerdára már csak a táborbontás és a hazautazás maradt hátra. Ez is jó hangulatban telt. Egy kis Villa Belgranoi városnézés és pizzavacsora után a buszon éjszakába nyúló nótázás következett, amit lassan-lassan nyomott csak el az alvók egyre népesebb táborának egyenletes szuszogása.
Mire mindenki felébredt és magához tért, már csak pár kváderre voltunk a Hungáriától, ahol a szülők várták a gyerekeket. Tetszett, hogy közösen pakoltunk ki mindent a buszból, és volt energia egy ünnepélyes táborzárásra, melyen az ima megintcsak az én feladatom volt.
Merem mondani, hogy a végére összebarátkoztunk, és – a második bekezdés közepén leírtak fényében – különösen jól esett, hogy Kerekes Marci, a fiútábor vezetője őszintén és érezhetően a többiek nevében is úgy köszönt el, hogy örültek, hogy velük voltam.
Remélem, hogy lesz folytatás...
Tóth L. Kristóf

A Biblia mellett elcsendesedve
„Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: »Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?« Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: »Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.« És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: »Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?« Ő így felelt: »Senki, Uram.« Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János evangéliuma 8,3-11)

A törvény azt parancsolta, akkor mi helye a kérdésnek? Az írástudók alatt azokat kell értenünk, akik az Írásokat, azaz az Ószövetségi Szentírást ismerték és feljogosítva érezték magukat arra, hogy azt magyarázzák is. A zsidók között gyakorlatilag nem volt írástudatlan, azaz analfabéta férfi, mert a zsinagógában megtanultak írni és olvasni a szent szövegeket. Ezek az emberek tehát, akiket itt a Biblia írástudóknak nevez, valójában képzett törvénytudók, mai kifejezéssel élve hivatásos egyházjogászok voltak. Az ő szájukból tehát a kérdés kicsit úgy hangzott, mint ha ma Polt Péter legfőbb ügyész feltenné a kérdést: itt ez a tetten ért tolvaj, meg kell-e büntetni? Nyilvánvaló tehát, hogy próbára akarták tenni Jézust. Az igazságot – amit az ő szemükben a Tóra képviselt –, vagy az Őáltala hirdetett kegyelmet részesíti-e előnyben? Jézus azonban tettével rámutat, hogy Isten igazságossága nem játszható ki kegyelmével szemben. Itt nem hangzik el, de a kulcs az, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Annyira, hogy Jézust adja oda, hogy mindezekért a bűnökért eleget tegyen.
Ez a történet vajon kiről szól? Kinek a bűnéről? Szerintem nem az asszonyéról, hanem a jelenlévőkéről. Az írástudók, és velük együtt a kövezni összegyűlt tömeg erkölcsi felsőbbrendűségének tudatában akart ítélkezni – a házasságtörést elkövetett asszony, és a megszokott gondolkodásukat megzavaró, lelki békéjüket felkavaró, az Istennel kapcsolatos dolgokban roppant idegesítő dolgokat állító rabbi felett. Jézus azonban – megint önmagához méltóan – fordít egy nagyot a helyzeten, és szállóigévé lett kijelentése Az vesse rá az első követ, aki nem vétkes! elhangzásával egy csapásra vádlott lesz a vádlóból, anélkül, hogy Jézus bármit is a fejükhöz vágott volna. Az Isten által, a teremtéskor beépített jelzőberendezés, az ún. lelkiismeret az, ami vádol.
Miért nem ítélte el Jézus a házasságtörő asszonyt? Talán szerinte nem volt bűn az, hogy nem a férjével találták félreérthetetlen helyzetben? Dehogynem! De az asszony, mire odaértek vele a kövezőhelyre, úgymond megkapta a magáét! Ahogy végighurcolták a városon a szomszédok és mindenki szeme láttára, leköpdösték, megdobálták, kellőképpen megalázták, ráadásul tudatában volt annak, hogy bűnt követ el, már miközben az elkövetés folyamatban volt. Sokszorosan megbánhatta, amit tett, mire Jézus elé került. Ráadásul egyedül! Hiszen tudjuk, hogy a házasságtöréshez két ember kell. A férfi azonban az írástudók törvényértelmezése szerint nem volt bűnös, csak az asszony.
A kárörvendő tömeg szívében azonban gonosz indulat volt. Az emberek mindig kaphatók arra, hogy másokat vádolhassanak, mindaddig, amíg ők maguk háttérben maradhatnak. Ez a háttere valamennyi idegengyűlöletnek. Van kire kivetíteni, rákenni a bajokat, sokszor a saját lustaságot, hanyagságot. A tömeg pont ezt tette a házasságtörő asszony esetében, de a lincselésekkor, vagy akár a koncepciós perekben tanúskodók. Ráadásul ezek a kövezők (nem utat!) abban a hiszemben jöttek, hogy jót cselekszenek, hogy Isten akaratának felelnek meg, és csak Jézus szavai nyomán rémlett fel bennük, hogy talán mégsem. Ezért mondom, hogy a figyelmeztetés a kővel kezükben kisomfordálókról szól. Azt kell tehát végiggondolnunk bűnvallásunk alkalmával, hogy mi mennyiben vagyunk olyanok, mint ők. Valamennyire mindannyian…


Megindult a Gyülekezet internetes honlapja!
A www.parokia.hu című magyar református portálon 2005. február 10. óta a Dél-Amerikai gyülekezetek között egyedüliként, Gyülekezetünknek van internetes honlapja. A website a főoldalról érhető el, vagy a Régiók között legördítve a Dél-Amerika fejezetig, vagy a betűrendes mutatóban az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház cím alatt. A website gondozását Tóth L. Kristóf végzi.
Az oldalt egyébként minden internetezőnek melegen ajánljuk, mert nem csak egyes gyülekezetek bemutatkozásai találhatók meg rajta, hanem mindennapi bibliai áhítatok, időszerű kérdések, bibliafordítások, internetes rádióműsorok, és sok-sok hasznos link.

Rejtvény
Írja be a Dáviddal kapcsolatos megfejtéseket a vízszintes sorokba, és a kiemelt függőleges sorban megkapja híres leszármazottjának a nevét!
1. Dávid apja - 2.Dávid fővárosa - 3. E törzsből származik Dávid - 4. Ennyi évesen kenték fel Izráel királyává Hebrónban - 5. Dávid barátja - 6. Dávid „kedvenc” felesége - 7. Dávid éneke - 8. Dávid elődje és apósa - 9. Gát királya, akinél Dávidot bolondnak nézték.

Az Úr 2005. évének márciusi és áprilisi alkalmai:
Március 2-án 16.00 órakor Bibliaóra
6-án 10.00 órakor Böjt 4. vasárnapi Istentisztelet
9-én 11.00 órakor Böjti Istentisztelet az Öregotthonban
13-án 10.00 órakor Böjt 5. vasárnapi Istentisztelet
20-án 10.00 órakor Virágvasárnapi Istentisztelet
23-án 11.00 órakor Nagyheti Istentisztelet az Öregotthonban
24-én 18.00 órakor Nagycsütörtöki Istentisztelet
25-én 10.00 órakor Nagypénteki Istentisztelet
27-én 10.00 órakor Feltámadási Istentisztelet úrvacsorával
28-án 11.00 órakor Feltámadási Istentisztelet az Öregotthonban
Április 3-án 10.00 órakor Istentisztelet
6-án 11.00 órakor Istentisztelet az Öregotthonban
10-én 10.00 órakor Istentisztelet
17-én 10.00 órakor Istentisztelet
20-án 11.00 órakor Istentisztelet az Öregotthonban
24-én 10.00 órakor Istentisztelet
Rendszeres alkalmaink
Az év minden vasárnapján és vallásos ünnepén délelőtt 10.00 órakor Istentiszteletet tartunk a Templomban (Ramón Freire 1739); márciustól decemberig minden hónap első szerdáján 16.00 órától pedig Bibliaórát. A Szent István Öregotthonban (Pacífico Rodríguez 1162, Chilavert) minden páros héten szerdán 11.00 órakor tartunk Istentiszteletet. Rendszeres időközönként gyermekistentiszteletet is fogunk tartani, külön az 5-10 és a 11-15 éves korosztálynak.
A Gyülekezet elérhetőségei
Ramón Freire 1739, Buenos Aires, Capital Federal. Telefon: 4551-4903.
A lelkész elérhető a fenti címen, telefonon, továbbá
a kristot@axelero.hu e-mail címen és a (15) 5746-6505 mobilszámon is.

A magvető vet, az olvasó pedig terem. Jó gyümölcsöket.